Amikor a láb mozgatása szabotálja az alvást: a nyugtalan láb szindróma

A SomnoCenter alvásszakértője, a Honvédkórház Alváslaboratóriumának neurológus főorvosa. A stroke és az alvászavarok szakértője. A Magyar és az Európai Alvástársaság tagja.

Kialvatlannak érezzük magunkat, de nem értjük az okát? Az alvászavarok között a nyugtalan láb szindróma tüneteitől is szenvedhetünk, s valószínűleg nem is tudunk róla. Ez az egészségügyi probléma ugyanakkor nappal is kihathat tevékenységünkre, még vezetés közben is.

Időben lepihentünk, mégis olyan érzésünk van, mintha nem aludtunk volna? Esetleg valóban nem vagyunk már képesek a mély alvásra? Lehetséges, hogy egy különös alvászavar okoz problémát számunkra.

A nyugtalan láb szindróma jól körülírható tünetekből áll, melyek alapján könnyen felismerhető. Jellegzetes eloszlású, azaz nyugalomban jelentkezik. Furcsa, feszítő, húzó érzés, mely csak a láb mozgatását követően szűnik meg. Nappal is jelenthet gondot – ha moziban, operában, előadáson ülünk, mert szükségét érezzük a láb mozgatásának. Ám a probléma kicsúcsosodása este jellemző, mely kihat az alvásra: mire az illető elaludna, ismét mozgatási kényszere van. Fel kell kelnie az ágyból és körbejárni, hogy megszűnjön a kellemetlen érzés. Végül eljut odáig, hogy elaludni sem tud.

A nyugtalan láb szindrómánál fiatalkori és későbbi kezdetű kórkép is jellemző lehet. Az előbbi szinte minden esetben öröklődő, családi halmozódást mutat és a körülményektől függetlenül jelentkezik. A később kialakuló szindróma esetén három-négy nagyobb eltérés figyelhető meg a háttérben:

  • Az egyik 50-60 éves kor felett szinte mindenkinél előfordulhat – krónikus mozgásszervi betegség, térdízület, csípőízület, típusos szűk gerinccsatorna, porckorongsérv.
  • A másik: azon kórképek, melyek többes idegsérüléssel, polineuropátiával járnak. Hazánkban leginkább a cukorbetegségnél, alkoholfogyasztásnál jellemző, de bármilyen gyógyszer szedése vagy hiányállapot előidézheti ezt.
  • A harmadik: az alsó végtag keringési betegségei, különösen a visszér probléma. Hatvan év felett sajnos nehéz olyan embert találni, aki semmilyen, olyan mozgásszervi betegségben nem szenved, ami neuropátiát okozhat, vagy nincs keringési problémája.
  • A krónikus vashiány ugyancsak kiválthatja a nyugtalan láb szindrómát.

Önmagában a kórkép kettős mechanizmusú. A központi idegrendszerben megbomlik az ingerület-átvivő anyagok egyensúlya. Ez a Parkinson-kórból ismert dopamin-anyagcserezavar, mely egyben társul a periférián az érző – főként csupasz, lassú vezetésű, fájdalommal kapcsolatos – idegek érzésével, így eltolódik az egyensúly, mely ellensúlyozná a perifériáról érkező ingerületek kapuzós feldolgozását. Ezért úgymond „elszabadul” a központi idegrendszer, s minden egyes ingerületre választ képez. Beindul a lábmozgatás késztetése.

Kiemelendő, hogy a kórkép nem igényel igazán szakmai hátteret a diagnózist illetően, mert leíró jellegű. A diagnózis neve nyugtalan láb szindróma, mert mozgatási késztetés jelentkezik.

Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Ekkor már alvást érintő mozgászavarról beszélünk. Vagyis, a páciens végre elalszik, de éjszaka beindul az ún. periódusos lábmozgás: 10, 20 vagy 30 másodpercenként akaratlanul összerándul a láb. Ez az előző kórkép tükörképe – ugyanis míg azt a páciens meséli el, s ennek alapján diagnosztizálják, a periódusos lábmozgást kizárólag éjszaka, kiterjedt műszeres vizsgálattal lehet követni. A központi idegrendszer reakcióit vizsgálják a segítségével. Észrevehető, ha a mozgások „darabolják” az alvást, s visszahatnak a keringési rendszerre, ismétlődő stresszként.

Ilyenkor már adott a kérdés, vajon jelent-e keringési kockázatot, s mennyiben befolyásolja a napi tevékenységeket? Szinte biztos, hogy ha az alvás többször megszakad éjjel, kórképtől függetlenül, az a teljesítményünkre negatívan hat. Ha pedig a szívritmus változik, előbb-utóbb keringési többletkockázattal járhat.

A nyugtalan láb szindróma nemcsak az alvásra, a vezetésre is kihathat. A figyelem, a memória, a koncentráció szintjén természetesen befolyásolja, miként teljesítünk a volán mögött. A periódusos lábmozgás éjszaka jellemző, s a fáradtságon keresztül gyakorol hatást, míg a nyugtalan láb szindróma nappal is megkeseríti a tevékenységek, így a vezetés normális végzését: az üléspozíció, a pedáltól való lábtávolság provokatív lehet, s ugyanolyan érzése van a páciensnek, mint amikor fel kell kelnie a színházi székből. Az autóban szerencsére van mód ún. „fantommozgásokat” végezni, a lábat megrázni. A vezetésnél ráadásul a páciens érzi, mikor kell abbahagyni – szemben azzal, amikor a nappali teljesítményét képtelen javítani a minőségi alvás hiánya miatt.

Mit tehetünk a nyugtalan láb szindróma ellen?

Ha valaki ilyen problémával küzd, érdemes a körülményeit felülvizsgálnia: tart-e valamilyen speciális diétát, fennáll-e esetében valamilyen krónikus kórkép, vitamin- vagy vashiány. Ezek korrigálása sok esetben javíthatja a helyzetet.

A perifériás idegrendszer „kiütése”, ritmusos ingerlése is segíthet, például a hideg-meleg víz váltogatása sokkolhatja a perifériás érző idegeket, s tünetmentességet hozhat létre.

Amennyiben a fenti praktikák nem segítenek, szomnológus szakemberhez kell fordulni. Ilyenkor általában gyógyszerrel igyekeznek megoldani a páciens problémáját – különböző sikerrel.

mheim301165 / 123RF Stock fotó

Hasznosnak találta?Ossza meg ismerőseivel