Alvászavar betegségek tudományos háttere

Az alvásfüggő légzés, vagy mozgászavar, valamint az alvás és ébrenlét eltérései jelentős betegség csoportot, több száz különböző kórképet alkotnak.

Az egyes altípusoktól függően a kórképek többsége eredményesen kezelhető. Tekintettel a sokáig tünetmentes klinikai lefolyásra, vizsgálatok nélkül a betegségek többsége nem kerül időben felismerésre.

A kezeletlen esetek és a keringési (szívinfarktus, agyvérzés, demencia), vagy anyagcsere (cukorbetegség, emelkedett zsírsav, vagy húgysav értékekkel járó állapotok) betegségek közötti egyértelmű összefüggések felismerése után, az új társadalmi kihívásokat követően (fenntartott figyelmet igénylő online munkavégzés, folyamatos képzés és tanulási kötelezettség, állandóan változó munkakörülmények), a nappali életminőség megőrzése is fontos kérdéssé vált.

Figyelmébe ajánljuk: Alvászavar teszt 1 percben

Szemben azonban a keringési-anyagcsere betegségekkel, bármennyire is evidens az összefüggés a jó minőségű alvás és a másnapi teljesítmény között, ebben a témakörben ok és okozati összefüggések helyett csak következtetésekről és korlátozott értékű asszociációkról beszélhetünk. Ennek hátterében döntően három probléma, az alvásdiagnosztikai műszeres vizsgálati eredmények nem egységes értelmezése, a nappali teljesítmény körüli definíciós bizonytalanságok és a vizsgált betegcsoportok egyenlőtlensége áll.

Jelen munkánk igazolta, hogy a fenti ellentmondások lehetőség szerinti kiküszöbölésével és a műszeres vizsgálatok harmonizálásával, megfelelő vizsgálati csoportok kialakításával, szakmailag iránymutató, egyértelmű eredmények nyerhetők.

Külön csoportban vizsgálatuk a súlyos oxigén hiánnyal és ingadozással járó (A), az oxigén szint ingadozással, de normál oxigén szinttel járó (B), és csak az alvásszerkezetet megtörő kórképek (C) hatását a nappali teljesítményre. Ez utóbbi esetben, a megélt felébredések mellett, a páciens számára észrevétlenül zajló, úgynevezett mikroébredések is értendőek.

A bonyolult és nem teljes mértékben standardizált vizsgálatok helyett jól bejáratott, funkcionális műszeres eljárást alkalmaztunk, az éjszakát követően, a páciens számára releváns nappali időszakban.(Regionális agyi áramlás és működés térképezése komputer tomográfiával:Tc99m HMPAO SPECT-rCBF vizsgáló módszerrel)

A nappali teljesítményt illetően, mindenki számára érthető három klinikai szintet különítettünk el:

1. mennyire álmos, fáradt, nem kipihent a páciens (Vigilitás)
2. megtartott éberségi szint mellett, milyen hatásfokú a figyelem, memória, koncentráció (Kognitív)
3. a fenti két komponens mellett mennyire rugalmas a gondolkodása, az újhoz való alkalmazkodási képessége, a kreativitása, originalitása a páciensnek (Exekutív)

A fenti szempontok alapján kivitelezett munkánkkal nemzetközi szinten is először sikerült egymástól elkülönítve vizsgálni az alvásszerkezet töredezettségének, az oxigén szint ingadozásának és a kóros hipoxia (alacsony 90% alatti oxigén szint) hatását a nappali teljesítményre. Úttörő tanulmányunk meglepő eredménnyel zárult.

Kiderült, hogy a normál, folyamatos alvásszerkezet megtörése már önmagában is elegendő, műszeresen igazolható, jelentős nappali agyi funkciózavarok kiváltására. Az oxigén szint eltérésével járó esetek nem különböztek a funkcionális működészavar nagyságában, de jelentősen eltértek a lokalizációt illetően. Az előbbi esetben döntően a halánték és fali lebeny volt érintett, az utóbbi esetekben viszont a homloklebeny funkciója károsodott.

Neuropszichológiai értelemben az alvás töredezettség és az oxigénszint ingadozás egyaránt okozott álmosságot, fáradtságot és koncentrációzavart (vigilitás és kognitív). Ugyanakkor pl. az újhoz való alkalmazkodás képessége (exekutív funkciók) csak az oxigén hiányos esetekben fordultak elő, ezen belül is csak akkor, ha az általunk szintén vizsgált keringési tartalék kapacitását már elhasználta a szervezet. Sajnos ez egy késői stádiumnak felel meg, ahol a bevezetett megfelelő kezelés már nem képes minden esetben visszafordítani az eltéréseket.

Munkánk elsőként különítette el az alvásszerkezet töredezettség, az oxigén szint ingadozás és az oxigénhiány hatását a neuropszichológiai nappali teljesítményre. Igazolta, hogy korai, akár tünetszegény szakaszban is kiterjedt az agy funkcionális károsodása, de a nyilvánvaló nappali mentális rugalmasság beszűkülése már egy késői jel, ahol a kezelés hatásossága, a visszafordíthatóság esélye korlátozott.

A huszonegyedik század megnövekedett intellektuális kihívásai mellett elengedhetetlen lesz a mentális flexibilitás megőrzése. Ennek érdekében érdemes korai szűrővizsgálattal elejét venni a teljesítményt befolyásoló kóros alvás-ébrenlét betegségek káros hatásainak.

Az alvászavar vizsgálatáról szóló teljes tanulmányt az alábbi képre kattintva tudja elolvasni: