Paraszomniák és vezetés – nem ülhetünk volán mögé?

Bár előfordul, hogy mosolyogva mesélünk egy-egy alvajáró esetéről, sajnos a való életben ez a paraszomnia, csakúgy, mint a többi, komolyan ronthatja az életminőséget s a vezetésre nézve is veszélyes.

De melyek is a paraszomniák? Ez az együttes neve az alvás során előforduló, mozgást, magatartást érintő, illetve vegetatív jelenségeknek, melyek gyerekkorban a leggyakoribbak.

Egy részüket neurológiai rendellenességek váltják ki, mások azonban bizonyos gyógyszerek következményei is lehetnek. Ha a paraszomniák csak időnként jelentkeznek, nem jelentenek akkora problémát – ám ha sűrűn, jelentősen rontják az életminőséget.

Általánosan elmondható róluk, hogy kialakulásukban az alvás-ébrenlét szerveződés zavara játszik szerepet. Ennek megfelelően az adott alvásfázisra jellemző magatartási és egyéb jelenések együttállása megszűnik, vagyis például mély alvás során mozgás észlelhető. Amikor alvásvizsgálat során pl. alvasjáráskor, a mélyalvásnak megfelelő EEG tevékenység mellett magatartási szinten járkálást regisztrálunk. A paraszomniákat az alapján kategorizáljuk, hogy melyik alvás fázisban jelentkeznek. Ennek megfelelően ún. non-REM valamint REM fázishoz köthető zavarokról beszélünk. Alvás-ébrenlét érzékeny szabályozása megváltozhat egyéb alvászavar, pl. alvási apnoe szindróma következtében is, mivel a légzéskimaradások kapcsán jelentkező kóros mikroébredések paraszomniát indukálhatnak. Ilyen esetben az alvási apnoe szindróma kezelése akár meg is szűntetheti a paraszomniát.

Ezen rendellenességek közé sorolható

• az alvajárás,
• a fogcsikorgatás,
• a lidérces álom,
• éjszakai felrettenés,
• az ágyba vizelés,
• az éjjeli falánkság,
• az alvási bénultság
• és az ún. REM magatartászavar.

Mindezek közös jellemzője, hogy a páciens az alvás és az ébrenlét között „lebeg”, de képes bizonyos cselekedetek elvégzésére.

A fogcsikorgatás nemcsak gyerekkorban jellemző – minden tizedik felnőtt küzdhet vele. A fokozott rágási reflexet, a fogak összeköszörülését a stressz vagy a szorongás okozza. Hasonlóan zavaró lehet, mint a horkolás.

Az éjszakai felrettenés a legijesztőbb paraszomnia, hiszen a páciens alvásának első harmadában felriad és kiáltozni, sikoltozni kezd, gyakori az agresszív viselkedés – de akár ki is rohanhat a szobából. Legsűrűbben gyerekeknél, 5-7 évesen fordul elő, az idegrendszer érési folyamatának zavara következtében. Negyed óra alatt lezajlik a pánik, de a beteg közben megsérülhet vagy másoknak is sérülést okozhat. Ilyenkor a páciens nehezen ébreszthető, az eseményekre a páciens többnyire amnéziás.

Hasonlóan rémületet keltő a lidérces álom, mely az alvás REM (gyors szemmozgás) szakaszában jelentkezik, azaz, ha az illető álmodik, hirtelen felriad és pánik kapja el. Ez a paraszomnia is gyermekkorban gyakori, 3-6 éves kor között, de később magától elmúlik. Felnőtteknél ritka, de ha jelen van, annak oka általában depresszió, szorongás, pszichiátriai betegségek, gyógyszerek, alkohol- vagy alvás megvonása. A vokalizáció és a mozgás intenzitása kisebb, mint az éjszakai felrettenés során, a páciens a rosszullétet kísérő – többnyire félelmetes- álomtevékenységre általában emlékszik, a rosszullét lezajlása után a páciens nem, vagy csak nehezen tud visszaaludni.

Jellegzetes paraszomnia az alvási bénultság vagy paralízis, melynek során a páciens alvást megelőzően vagy közvetlen ébredés után nem tud megmozdulni és megszólalni, noha közben éber és mindent ért. Az akár percekig is eltartó jelenség pánikot válthat ki belőle. Ez az alvászavar hallucinációkkal is összekapcsolódhat.

A REM magatartászavar azután jelentkezik, hogy a beteg elalszik és eltelik másfél óra, de legtöbbször az éjszaka második felében, ill. hajnalban jelentkezik. A REM fázisban az alvászavar következtében nem ernyednek el az izmok, így az alvó képes rugdosni és csapkodni, kiugrani az ágyból, futkosni, kapálózni, amit normális esetben csak álmában tenne. Ennek a paraszomniának már évekkel korábban lehetnek jelei, ilyen az alvás közbeni izomösszehúzódás, beszéd, fáradtság nappal.

Paraszomnia az éjszakai falánkság is – olyan, akár az alvajárás, de a páciens nemcsak járkál, hanem eszik és iszik is, mielőtt visszamegy az ágyba. Mindez mélyalvás közben történik, s az illető arra sem emlékszik, ha netán felszeletelt valamit vagy beindította a sütőt.

Alvászavarnak számít az éjszakai ágyba vizelés, mely a 6 éves gyerekek jó 15 százalékánál előfordul, de csak akkor tekinthetjük kórosnak, ha már 6 év felett is havi egyszer megtörténik. Szervi és pszichés okok is kiválthatják, sőt az alvási apnoé szindróma is.

Mint látjuk, a paraszomniák igen veszélyesek lehetnek, hiszen a páciens kárt tehet magában és másban is – s természetesen alvása sem kielégítő.

Ha a fenti jelenségek minden éjjel, vagy akár minden éjjel többször is jelentkeznek, az a  minőségi alvás rovására megy, az alvás hiánya napról napra rosszabb állapotba hozhatja a súlyos alvászavarral küzdőt, melynek következtében egyre fáradtabb, kialvatlanabb lesz, s romlik a koncentrációja. Nem kérdés, hogy mindez a vezetésre nézve súlyos következményekkel járhat. Nemcsak azért, mert a páciens kialvatlansága miatt képes bármikor elaludni – a volán mögött is –, vagy nem képes kellően figyelni, hanem mert a paraszomniás akár be is ülhet a kocsiba és a vezetésbe is belekezdhet anélkül, hogy másnap emlékezne, mi történt. Utolsó emléke nagy valószínűséggel az, hogy hazaért és lefeküdt aludni… Én ez utóbbit (autót vezetne, anélkül, hogy emlékezne rá) kicsit finomítanám, mert ez extrém ritka jelenség.

A tünetei alapján a paraszomniás betegek állapota is kideríthető, de leggyakrabban alvótársa veszi észre furcsa viselkedését. Bármely alvászavar esetében nagyon fontos alvásszakértőhöz fordulni, illetve ellátogatni egy alváscentrumba, ahol szakszerű kezelést ajánlanak a beteg számára.

A paraszomniák diagnosztizálása során nagyon fontos az alapos kórelőzmény (korábbi, aktuális betegségek, szedett gyógyszerek, nagyon pszichés trauma, stb), az alvótárs beszámolója, valamint alvásvizsgálat elvégzése.