Miért veszélyes a narkolepszia?

A narkolepsziát alapvetően az epilepsziához hasonlíthatjuk. Önmagában egy-egy tünet ugyan még nem feltétlenül kórjelző, ám ha nagyon speciális, akkor annak kell tekintenünk.

A diagnózis több részből tevődik össze, melyeket az alvásszakértő véleményez, s ezek alapján kijelenthető, hogy narkolepsziával állunk szemben.

Bizonyos tünetek igen meghatározóak, jellegzetesek. Négy alapvető emelhető ki a narkolepszia alvászavarnál. A legismertebb a fokozott nappali alvásigény, a pihenés mennyiségétől függetlenül. A páciens folyton aludna, nehezen kezdi a napot, iskolai teljesítménye romlik, nem tud odafigyelni.

Majd pedig következnek a narkolepszia bizarr tünetei. Az alvás és az álom minden eleme felbukkanhat, együtt vagy külön. A másik jellegzetes tünet, ha nappal álomnak megfelelő képek tolulnak a beteg szeme elé – ez a hipnagóg hallucináció – melynek során éber tudat mellett álom-élmények törnek be a páciens agyába. A harmadik, ha elalvás előtt vagy ébredés után nem tud megmozdulni. Vagyis, tudata előbb ébred fel, s mozgását tekintve bénult állapotban van. Ez az ún. alvási bénulás – viszonylag jellegtelen tünet, mert mindenkinél előfordulhat. Ijesztő, de önmagában nem számít specifikus narkolepszia tünetnek, inkább kiegészítő jellegű.

A narkolepszia jellegzetes tünetei

Alvás közben, ha álmodunk, izmainkban nincs tónus – bénult állapotban vagyunk annak érdekében, hogy a bizarr álomélményeket ne „mintázzuk le”, ne végezzünk mozdulatsorokat, melyek az álomban megtörténnek. Nappal előfordulhat azonban, hogy ez az izombénulás jelentkezik – ez a kataplexia, az ébrenlétbe betörő álom fázis –, melynek során rohamszerűen esik össze a páciens, s kívülről úgy tűnik, mintha eszméletét vesztette volna. Mindezt gyakran érzelmek befolyásolják.

A jelenség igen extrém formát ölthet – például, ha nevetnie kell, összecsuklik, vagy csak bukósisakban mer közlekedni, esetleg egész nap a székben ül, vagy többen kísérik, ha megy valahová.

A kataplexia igen jellegzetes tünet a narkolepsziánál és altípusnak számít. Azaz, meg kell különböztetnünk a narkolepsziát és a tüneti változatát, mely együttjár a kataplexiával.

A való életben leggyakrabban az izolált alvás nyomásfokozódással találkozunk. Az álmosságnak pedig sok oka lehet – így nem mindig egyszerű megállapítani a rendellenességet.

A SomnoCenter Alvászavar Központban a narkolepszia diagnózisánál elsődleges az éjszakai poliszomnográfiás vizsgálat, az egyéb kórképek kizárására. Az alvás nyomásfokozódás számszerű igazolására ún. nappali alváslatencia vizsgálatot végzünk. Ez azt jelenti, hogy 9, 11, 1 és 3 órakor, vagyis napi legalább négy alkalommal fél órára magára hagyjuk a beteget egy ingerszegény, csendes, homályos helyen – vagy speciális esetben arra is kérjük, hogy próbáljon ébren maradni.

Típusos narkolepsziánál a páciens perceken belül elalszik. Jellegzetes, hogy alvás és álom is jelentkezik, a REM, vagyis gyors szemmozgásos alvás stádiuma fedezhető fel. Ha tehát folyamatos alváskésztetés áll fenn és nincs egyéb tünet, de ezen a vizsgálaton pár percen belül álomba merül a beteg, sőt akár az alvás és az álom tünetei is felbukkannak, kijelenthető a narkolepszia.

Egyszerűbb, ha kataplexia is jelen van – ekkor egyértelmű, hogy narkolepszia és kataplexia esete áll fenn.

A hipnagóg hallucináció szerek következménye is lehet, az alvásbénulás pedig szintén tekinthető járulékos tünetnek, ugyanis bármelyikünknél, bármikor, különösebb következmények nélkül előfordulhat.

Hogyan hat mindez a vezetésre?

Vezetés esetén a probléma kettéválasztandó. Ha csupán alvásnyomás-fokozódásról van szó és sikerül gyógyszeres kezelésekkel elérni a páciens megfelelő éberségi szintjét, visszaengedhető az utakra.

A kataplexia azonban nehezebb dolog, hiszen a hirtelen, váratlan pillanatokban történő izomtónus- vesztés felér egy eszméletvesztéssel.

Álomnyomás fokozódás esetében követni kell a kezelés eredményességét, s ha tünetmentessé válik a páciens – melyet fél-1 év múlva ébrenmaradási teszttel is igazolunk -, mérlegelhető a vezetés folytatása.

A kataplexia speciális gyógyszerezést is igényel. Ilyenkor teljesen egyéni a mérlegelés: mindegyik orvos saját felelősségére eldöntheti, kit és mikor enged vezetni.

A narkolepszia sajnos rejtett kórkép. Valódi előfordulási- és felismerési aránya igen alacsony. Sok páciens éli le az életét úgy, hogy nem is tudja, mitől volt ennyire álmos. Akad, aki 70 évesen került orvoshoz, típusos alvási apnoéval – s az apnoé kezelését követően derült ki, hogy még mindig vannak bizonyos tünetei. Ekkor jött rá, hogy társult narkolepszia betegségben szenvedett, melynek következtében egyébként fiatalon levágta az ujját munkavégzés közben.

A narkolepszia aluldiagnosztizált. A kórkép nem igazán ismert – a „csak álmos” esetekből több van, de a típusos kataplexiával járó jóval ritkább. S még utóbbiakat is gyakran epilepsziásként, eszméletvesztésként és pszichiátrián kezelik.