Jó megoldás az alvászavarra az altató?
Lehetséges, hogy az, aki nehezen alszik el vagy éjszaka gyakran felébred, rendszeresen altatót vesz be. Kérdés azonban, mennyire oldja ez meg problémáját? Létezik más megoldás is arra, hogy tudjon aludni?
Dr. Szakács Zoltántól, a SomnoCenter Budapest Alvászavar Központ neurológus-alvásszakértő főorvosától megtudhatja a választ.
Ésszerűnek tűnik, hogy ha alvásproblémákkal küzdünk, altatóhoz nyúljunk. Nehezen tudunk álomba merülni, vagy az éjszaka folyamán többször felébredünk. Indokoltnak tarthatjuk, hogy altatót vegyünk be. Ha pedig elalszunk tőle, ez a módszer még hatékonynak is tűnik.
Ugyanakkor, ha az altatót állandóan alkalmazzuk, idővel többre lehet belőle szükségünk.
Sokan, ha észreveszik, hogy már gyógyszerrel sem tudnak igazán aludni, emelik az adagot. Előfordul azonban, hogy elvétjük, és az eredmény csupán kábultság lesz, de nem tartós alvás: korán 3-4 óra elteltével ismét felébredhetünk.
Mikor lehet szükség altatóra?
Altatóra bizonyos élethelyzetekben valóban szükséges lehet: ilyenek az elhúzódó krízisállapotok – gyász, veszteség, válás, betegség, szakítás és egyéb, sokkoló vagy szomorúságot okozó élethelyzetek.
A legtöbb esetben azonban ilyenkor – szakértő bevonásával – inkább antidepresszánsok és hangulatstabilizáló gyógyszerek ajánlottak.
A jó alvás sok tényezőtől függ. A melatoninnak, melyet testünk este természetes módon kezd el termelni, komoly része van benne. Közvetlenül nem gyakorol altató hatást, de biztosítja a mély alvást, a friss ébredést, és a fáradtság nélküli nappalt.
Alvásterápia alkalmával a melatonin altató az egyetlen, melyet szokás alkalmazni, de csak a páciensre szabott stratégia alapján. Ennek során a szakorvos figyelembe veszi a szervezet működését. Ha a melatonin altatót össze-vissza szedik, az alvászavar súlyosbodhat.
Amikor az altató nem megoldás, és az alvászavart ki kell vizsgálni
Fontos ugyanakkor tudni, hogy nem mindegy, miből származik az alvászavar. Amennyiben azt nem egy krízishelyzet vagy stressz okozza, s már jó ideje fennáll, érdemes kivizsgáltatnunk magunkat egy alvászavar központban. A problémánkra ugyanis nem az altató lesz a megoldás.
Nemcsak az elalvással, az éjszaka átalvásával vagy a korai ébredéssel lehetnek gondok – ezek tipikusan az inszomnia, azaz álmatlanság tünetei –, hanem a hangos horkolással és légzéskimaradással is. Az alvászavarok között legveszélyesebbnek számító alvási apnoé szindrómát ugyanis ezek jelzik, és ezekről nem is feltétlenül tud a páciens. Bárki, aki napközben fáradtságot, dekoncentráltságot, ingerlékenységet tapasztal, gondolhat arra, hogy nem alszik eleget, ám mivel ez nem tudatosul benne, nem érti a panaszai okát.
Az alvási apnoé esetén az idegrendszer működési zavara következtében ellazulnak a légzőizmok, a felső légút egymás után többször beszűkül vagy összezáródik, melynek következtében a páciens nem kap levegőt. Horkolása horkantásba torkollik, ilyenkor érzékeli az agy az oxigénhiányt, felébreszti az illetőt. Ez azonban nem tudatosul, a légzés pedig újraindul. A folyamat akár több százszor megismétlődhet egy éjjel alatt, s nem jön létre mélyalvás.
A légzéskimaradás az alvási apnoé szindróma fő jellemzője.
Az altató ebben az esetben sem jelenthet tartós megoldást.
Az alvászavar, bármilyen természetű legyen is, szakemberért kiált. Amennyiben problémánk legalább 30 napja fennáll, fontos felkeresni egy alváscentrumot és kivizsgáltatnunk magunkat, hogy szakszerű és hatékony terápiát kapjunk.
