Fül-orr-gégészeti rendellenességek okozhatnak alvászavart!
Noha az alvászavarok hátterében fül-orr-gégészeti megbetegedések is állhatnak, viszonylag ritkábban hallunk róluk. Pedig egy rendellenesen működő gégefedő olyan negatívan befolyásolhatja az alvás alatti levegővételt, hogy akár a hatékony légsínterápiás kezelést is megakadályozhatja.
Az alvászavarok mögött álló fül-orr-gégészeti megbetegedések más okokra vezethetők vissza gyermek és felnőtt korban. A gyerekeknél leggyakrabban a mandula hipertrophya, vagyis a torok- és/vagy az orrmandulák megnagyobbodása felelős a hangos horkolással járó alvási apnoé szindróma kialakulásáért, míg a felnőtteknél inkább a jóval összetettebb és kevésbé tipikus anatómiai jellegű légúti elzáródások okozhatnak alvászavarokat.
Anatómiai légúti elzáródások
A leggyakoribb anatómiai eredetű légúti elzáródást a nyelvgyöki mandula megnagyobbodása és a nyelv hátraesése okozza, de igen gyakori a csapóajtószerűen beszívódó gégefedő, ami ahelyett, hogy légzés közben kinyílna, becsukódik, elzárva így a levegő útját. A légzéskihagyás következtében pedig nem jut elég oxigén az agyba, amely hogy pótolja azt, megszakítja az alvást. Mivel ez a folyamat akár több százszor is lejátszódhat egy éjszaka során, pihentető mélyalvás hiányában előbb krónikus fáradtság, majd alvászavar alakul ki.
A légzést szintén jelentősen megnehezíti a gége porcos részét alkotó, pici kanna porcok és a körülötte levő szalagok, kötőszövetek túlzott ellazulása, aminek következtében nem csak az alvás alatti, de sokszor a nappali levegővétel is nehézségekbe ütközik.
Alvás alatti endoszkópia
Bár az említett anatómiai rendellenességek jól kezelhetők lézeres műtéttel (laseres laryngomicrochirurgia: lézeres gégesebészet), azokra viszonylag nehezen derül fény, hiszen diagnosztizálásuk csak az úgynevezett alvás alatti endoszkópiás vizsgálattal lehetséges.
Az alvás alatti endoszkópiás vizsgálat során a fül-orr-gégész egy apró kamerát vezet az alvó beteg felső légutaiba, melynek segítségével pontosan meg tudja határozni a tényleges anatómiai elváltozások helyét és mértékét, így azonnal fel tudja tárni a nem megfelelő levegőáramlás hátterében álló okokat. Az eljárástól sokan idegenkednek, pedig a 15-20 perces vizsgálatot gyógyszerrel létrehozott altatásban végzik, ami nemcsak gyors, de teljesen fájdalommentes is.
Amikor nem elég hatékony a CPAP terápia
Az alvás alatt végzett endoszkópiás vizsgálat abban az esetben is gyors eredményt hoz, amikor egy mérsékelt vagy súlyos alvási apnoéban szenvedő beteg CPAP terápiája (continuous positive airway pressure: folyamatos pozitív légúti nyomásterápia) nem elég hatékony, vagyis a légsínterápiás készülék használata ellenére sem javul a beteg alvása és az egészségi állapota. A vizsgálattal rendszerint az derül ki, hogy a levegővételt olyan struktúrák (gégefedő, gégeporcok, garatizomzat, nyálkahártya bedomborodás) akadályozzák, amelyek éber állapotban észrevehetetlenek.
Nagyon ritkán speciális betegségek, mint a rhinophyma (rózsaorr vagy hám eredetű sejtburjánzás – sokan Antal Imre orrnak nevezik) következtében kialakuló orrszűkület vagy extrém orrsövényferdülés nehezítik a CPAP terápiát és az éjszakai nyugodt alvást.
Sokan nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget e rendellenességeknek, pedig olyan mértékű orrszűkülethez vezethetnek, aminek következtében a levegővétel nem csak az alvás alatt, de napközben is komoly nehézségekbe ütközhet. Rádiófrekvenciás korrekciós műtéttel (pl. rádiofrekvenciás abrázió, szeptumplasztika) azonban az elváltozások megszüntethetők, s miután a CPAP terápia hatékonysága a műtétet követően jelentősen javul, a beteg alvása újra pihentető lesz.
